Kovács Péter vagyok, pszichológus. De amit a munkám során csinálok, az nem pszichológia és nem terápia. Nem gyógyítok, és nem adok tanácsot, hiszen nincs technikám, vagy módszerem. 18 éves korom óta válogatás nélkül olvasok el naponta legalább egy könyvet a buddhista, spirituális, pszichológiai vagy szép-irodalomból. Persze amikor időm engedi. Tehát mindazzal foglalkozom, ami az emberen belül történik, és ezt nem lehet egy-egy tudományágba, izmusba vagy nézetbe sűríteni.
Amit csinálok, az a leginkább Feldmár András pszichológus Radikálterápiájához hasonlít. Nézetek, elvárások, ítéletek, vagy akár célok nélkül együtt lenni egy másik emberrel. Együtt bolyongani a másik világában, és valahogy megtalálni azt a helyet ahol jó, ahol szabadság van. Egy embert nem lehet megjavítani, hiszen senki nem tudhatja milyen egy jó Sanyi, vagy Juli. Normálissá tenni lehet, de az meg erőszak. Aki azt állítja, hogy tudja, mi van a másikkal és tudja, mi kell neki, az hazudik.
Négy dolgot tudok adni magamból, a saját élményeimet, olvasmányaimat, az időmet és valódi figyelmet.