Egy tanácsadói folyamat sikere nagyban függ attól, milyen környezetet teremtünk az intim életről való beszélgetéshez, milyen módon, milyen kifejezéseket használva beszélünk a szexualitásról, hogyan kérjünk, hogyan fejezzük ki érzéseinket, konstruktív módon. Hogyan adunk befogadható visszajelzést és hogyan tegyünk fel kérdéseket (én üzenetek formájában, nem nominalizálva, nem metafórában, hanem cselekvéssel kifejezve.)
Egy budapesti pszichológus, szexuális problémák esetén
Gyakori tévhit a szeretkezéssel kapcsolatban az, hogy a szexnek magától kell működnie, nem kell róla beszélni. Habár a szexualitásnak vannak ösztönös komponensei, főleg tanult viselkedés és az, hogy mit tanultunk meg, egyénenként változó lehet. Szexuális viselkedésünk függhet attól, milyen közegben nőttünk fel, milyen szociális és családi normák között, s nagyban függ attól, hogy a szexről való tudásunkat, milyen forrásból szerezzük.
S pont azért, mert a szex tanult viselkedés, alakítható is, sőt, a szexualitásunk önmagában változik, alakul az életünk során. Módosulhatnak igényeink, preferenciáink. A párunk azonban más viselkedést tanult meg és nem is gondolatolvasó, így ahhoz, hogy a működésünket megismerje a gyakorlati tapasztalatok mellett nagyon fontos, hogy beszélgessünk erről a témáról. Kiemelkedően fontos ez akkor, hogyha kicsit döcögősebb a párkapcsolatban ez a terület.
Mivel a szexualitás egy nagyon intim téma, rossz kommunikációs eszközökkel könnyedén bekapcsolódhatnak a szorongásaink. Amennyiben a másikat minősítve, támadva kommunikálunk érthető, hogy ez védekezést vagy támadást indíthat el benne.
Ami miatt pszichológushoz fordulunk…
Jöjjön először egy tiltólista arról, hogy mi az, amit semmiképpen ne mondjunk, mit kerüljünk el, ha kommunikálunk a szexről:
- Kerüljük a másik minősítését: ”Bénán kezdeményezel”
- Kerüljük a másik hibáztatását: ”Azért nem szexelünk, mert te prűd vagy,
”Miattad nincs kedvem a szexhez.”
- Korábbi szeretőkkel való példálózás: ”Az előző csajaim mind szerették, ahogy csókolok, nem értem Neked mi a problémád.”
- Kerüljük a másik érzéseinek bagatellizálását.
- Kerüljük a gúnyolódást
Ejtsünk néhány szót még a kommunikációs hibákról. Ha csak három gyakori kommunikációs hibát elkerüljük, már sokkal minőségibbé a kommunikációnkat. Ez a három hiba: a nominalizáció, a negatív állítás és az ok –okozati gondolkodás.
A nominalizáció azt jelenti, hogy egy igét főnevesítünk, magyarul egy cselekvést fogalommá teszünk. Így lesz könnyen A szabadulni-ból szabadság, a romantikus gesztust tenni-ből, romantika, amiből újra gyakran ige keletkezik: romantikázni.
Ebben az a csapda, hogy egy elvont fogalom, mint például a szabadság, mindenkinek mást jelent. Amikor két ember beszélget, tűnhet úgy, mintha ugyanarra a szabadságra gondolnának de lehet, hogy teljesen mást értenek ezalatt.
Érdemes a párunkkal feedback-es kommunikációt folytatnunk, tehát visszajelzést kérnünk arra vonatkozólag, pontosan mit, hogyan ért, ezáltal elkerülhető, hogy mi adjunk jelentést a másik szavainak.
A feedbackes kommunikáció például: hogyha a párod azt mondja, több szabadságra van szüksége, akkor megkérdezzük tőle, hogy mit ért ez alatt, mit jelent neki a szabadság?
Egy másik életszerű példa, hogy két ember megegyezik abban, hogy kapcsolatot szeretnének. A kapcsolat szó azonban az egyiknek a házasság és a gyerek lehetőségét, tervezgetését jelenti és egy családi házat, addig elképzelhető, hogy a másiknak együtt töltött hétvégéket, és azt, hogy egyszer kétszer hétközben is találkoznak. Ilyenkor is érdemes megbeszélni, hogy ki mit ért alatt kapcsolat alatt.
A negatív kommunikációval az a baj, hogy elfedi a valóságot. Ne arról beszéljünk, hogy mi nincs, vagy mit nem szeretnénk, így nem adható pontos visszajelzés. Azt fogalmazzuk meg, még ha nehéz is, hogy mit érzünk, gondolunk, mit hogyan szeretnénk, tehát arról bezséljünk ami VAN.
Például: Ha valaki azt mondja hogy nem szeretne komoly kapcsolatot, akkor nem derül ki hogy mit szeretne. Persze tippelni lehet, de attól még nem tudjuk meg, hogy mi van a másik fejében pontosan. Nagyon fontosnak tartom ezért, hogy ha mi vagy, a másik azt állítja, hogy: mit nem érez, mit nem akar, mit nem gondol, mi nincs, mit nem tud, akkor bátran kérdezünk rá hogy: És mit érzel, mit akarsz, mit gondolsz, mi van és mit tudsz?
A harmadik gyakori hiba: az ok okozati gondolkodás, amikor saját viselkedésünk okaként a másikat nevezzük meg, mintha az ő felelőssége lenne a mi reakciónk. Olyan hétköznapi jeleneteknél érhető tetten az ok okozati gondolkodás, mint például: te idegesítesz engem, dühít amit csinálsz, nem hagysz más választást. Ugyanez a viselkedés ugyanis más emberből teljesen más választ válthat ki. Ezekért a reakciókért mi magunk vagyunk a felelősek, ezért helyes megfogalmazásban a fentiek így hangoznának: idegesítem magam azon amit csinálsz, dühítem magam, ebben a helyzetben én így döntöttem, így akarok cselekedni.
Pszichológia a párkapcsolati, szexuális életben?
A nominalizálással gyakran talákozhatunk a visszajelzések során:
Pl.: Csókolj meg szenvedélyesen.
A negatív kommunikációt szinttén alkalmazhatjuk visszajelzések adásakor, vagy akár kérések megfogalmazásában:
Pl.: Ne fogd meg így a mellemet!
Kérlek ne kezdeményezz úgy, hogy lerohansz!
(ebben a példában a negatív kommunikáció mellett a minősítést is érdemes észrevenni)
Akkor mégis hogyan kommunikáljunk jól a témáról?
Egy-egy nehezebb beszélgetésnek nem érdemes nagy feneket keríteni, külön rákészülni, gyertyát gyújtani hozzá, mert azzal elképzelhető, hogy még több feszültséget teremtünk. Bőven elég három apró lépést szem előtt tartani:
Ez a három lépés:
1.Törekedjünk tárgyilagosságra. A tárgyilagos azt jelenti hogy kihagyod a minősítést, magyarázatot, okozatot, csak arra koncentrálsz ki, kivel, mit, hogyan csinált. A feltétlezések helyetta tényekre, objektív adatokra, történésekre szorítkozunk.
2. Én üzenetekkel leírni az érzéseinket gondolatainkat. Az én üzenet azt jelenti, hogy magadról beszélsz, a saját érzéseidről, gondolataidról, kerülve a másik viselkedésének minősítését, ítéletet, és az általunk vélt, neki tulajdonított érzéseiről sem teszünk említést.
3. Megfogalmazni egy kérést vagy kérdést.
Amikor tegnap azt mondtad az együttlétünk után, hogy ez neked nem volt jó (amennyiben valóban így,vagy megközelítőleg szólt a mondat, ez a tárgyilagos közlés), én szörnyen szerencsétlennek és bénának éreztem magam. Tanácstalan vagyok, hogyan okozzak neked örömöt.
Kérlek adj nekem visszajelzést, arról, mi az, amiben jó partner vagyok, és segíts, hogy pl.: hogyan csábíthatlak el ügyesebben.
Ehelyett gyakori egy ilyen szóváltás:
„Még hogy nem volt elég jó, neked semmi nem elég jó, bezzeg az exemnek nagyon tetszett, ahogy kezdeményezek, persze neked mindennel bajod van. Akkor menj vissza az Ildikóhoz, ha ő olyan boldoggá tudott tenni téged, én ilyen vagyok, nem fogok változni a kedvedért, keresek egy olyan párt, aki tud értékelni”
Példák!
További tippek a hatékony kommunkációhoz:
- Hagyjuk, hogy a másik végigmondja a gondolatait, közbeszólás nélkül.
- Amennyiben valamit nem értünk pontosan, kérdezzünk rá, pláne akkor, ha valamit bántónak érzünk. Tisztázzuk és egyeztessük azt, hogy mit jelent a másik mondanivalója pontosan.
A: Amikor azt mondtad, hogy ……, mire gondoltál pontosan?Neked ez mit jelentett? Énúgy értettem,hogy:
Ez a mondatszerkezet kiváló lehet a feedbackes kommunikáció gyakorlásához!
- Tanuljunk meg empatikusan hallgatni, félretéve a sértődöttségünket. Hagyjuk, hogy a másik megfogalmazza az érzéseit.
Előfrodulhat, hogy egy őszintén megfogalmazott, konstruktív szándékkal bíró én-üzenet is fájdalmat ébreszt a másikban. Ez gyakran félreértésből fakad, vagy éppen egy,a másik számára érzékeny témát boncolgatunk, ami miatt nehezbb tisztán kommunikálni. A sértődést a feedbackes kommunikációval érdemes és lehet kerülni. Amennyiben azonban következetesen nehezteléssel reagálunk a másik én-üzeneteire, akaratlanul is arra neveljük partnerünket, hogy magában tartsa az érzéseit, hiszen a sértődés ügyesen elveheti a partnerünk kedvét attól, hogy megnyíljon.
Pszichológus Budapest, 2022
